„Lebénultam de az élet megy tovább”

„Lebénultam, de az élet megy tovább”

AUVA , „Allgemeine Unfallversicherungsanstalt” jelentése annyi, mint Általános Balesetbiztosítási Intézmény, melynek nagyobb körét a munkahelyi baleseti esetek teszik ki.

Be kell vallani, hogy rengeteg befektetett pénzt jelent az országuknak, de nagyon is kifizetődik, ugyanis élvonalban járnak a munkahelyi baleset megelőzésében illetve, a minél hamarabb munkahelyükre visszakerülő dolgozók számának tekintetében.

Ez egy állami rendszerhez tartozó Intézmény, mely 7 kórházat és 3 Rehabilitációs Központot működtet. Volt szerencsém a Tobelbad AUVA Rehab Klinikát meglátogatni, ahol körbevezettek és büszkén mutatták be, hogy hogyan folynak a rehabilitációs programok. Számomra megdöbbentő volt, milyen komoly technika van a kezükben. pl.: modellező gépek, egyedi erősítő gépek állnak a rendelkezésükre, melyek segítségével gyors és pontos nyomon követést tesznek lehetővé az elszenvedettek felépülésében. Fontos kiemelni milyen precízen készítik el helyben a művégtagokat, és tanítják meg a betegeknek annak elsajátítását.

Továbbá nagy hangsúlyt fektetnek az amputált betegek sport életére.  Majd hogy, minden téli, vízi, szárazföldi sport foglalkozásokat tartanak a tolószékes, illetve művégtaggal rendelkező betegeknek.

 

Sajnos az itthoni helyzet közel sem ilyen fényes, ugyanis nincs meg ez a szilárd alapokon álló Intézményrendszer, melynek segítségével a munkahelyibalesetekben sérült lakosaink is részesülhetnének. (Természetesen fontos megjegyezni, hogy Ausztria természeti adottságaiból is adódik, hogy több ember érintett a fával való munka során keletkező sérülésekkel, amputációval, így e tekintetben több az érintett)

Visszatérve az itthoni rehabilitációra, mi történik, ha valaki kerekesszékbe kerül?

Hogyan folynak itthon a rehabilitációk?
            Milyen eszközeink vannak a felépüléshez?

Mint ahogy külföldön itt is célunk, hogy minél hamarabb képes legyen a beteg az önálló életre. Míg nálunk nincs meg a komoly tőke, mely biztosítja a technikát, úgy más eszközökkel nehezebben, de kitartóbban kell dolgoznunk a célunkon, ezért is fontos, hogy elhivatott emberek dolgozzanak az egészségügyben.  Nehézséget így sok minden jelent.

 

Vegyük sorra mik is vannak:

i.                     Jelentős probléma, a megfelelő kerekesszék hozzáférésének nehézségei.

AUVA Rehabilitációs Klinikáin az országban fellelhető összes típusú kerekesszéket kipróbálhatja, és ennek megfelelően kitudja választani a beteg a számára legtökéletesebbet. Nem beszélve, hogy évente kétszer kötelezően karbantartási lehetőséget adnak a szerviz központban. Az évi két alkalmi karbantartás a „hand bike” használóknak is jár. Ez egy kerekes székeseknek kialakított kézzel hajtható kerékpár, mely nagy népszerűségnek örvend. Itthon sajnos még nem tudnak szervizelni ilyen speciális kerékpárt. Bár nem sok magyar van, aki megengedhetne magának egy ilyen járgányt, ugyanis értéke felér egy autóéval.

 

ii.                      Másik jelentős probléma, hogy a rehabilitációs idő itthon kevésnek bizonyul.

Itthon a tapasztalatok szerint a technikák elsajátítására fordítható idő rövid volta miatt nem távozik elégedetten a kerekesszékes beteg. Miért szentel a magyar egészségügy kevesebb időt? Valójában a dolgozók hiányára tudok gondolni, és megint csak visszatérhetünk az eszközök hiányára, mely segíti a mielőbbi felépülést. Nem beszélve, hogy míg itthon a dolgozók le vannak terhelve, és a betegek futószalagon jönnek - mennek, külföldön nem éreztem ezt a sietséget, ugyanis meg volt a megfelelő brigád (orvosok,gyógytornászok, személyi trénerek, dietetikusok, pszichológusok) akiknek a közös munkája eredményeképpen távozhatott a beteg. A tervszerű program kialakítása kulcsfontosságú volt, mely min 3-6 hónap de sérüléstől,  állapottól függően változó idejű volt az ott-tartózkodás Sosem siettettek semmit, de amikor már elérkezettnek látták az időt a beteg távozhatott, akit maximálisan felkészítettek az önálló életre.

iii.                  Rehabilitálandó személyek akaratuk hiánya

A beteg felépülését segítő körülmények nagyban meghatározzák a beteg elégedettséget. Ha megkapják mind azt a lehetőséget ami még örömöt is okoz a program során  mint, ahogy azt a külföldi mintában is hoztam, hogy jelentős szerepet kap a sport és azoknak az eszközöknek a biztosítása, akkor a rehabilitáció is sokkal könnyebben kivitelezhető a terapeutának. A beteg akarata elengedhetetlen a felépüléshez, e nélkül csak kínszenvedés a rehabilitáció.

Az említett problémákat összefoglalva kilehet mondani, hogy nincsenek egyszerű helyzetben a kerekesszékbe került emberek, de így hogyan lehetnek képesek teljesíteni a saját igényüket, a társadalom elvárását, hogy önálló életet folytatva ők is teljes értékű életet élhessenek?

Kiemelném az Alapítványok szerepét, melyek nagyban segítik a kerekesszékesek helyzetét.  Komolyabb időt és energiát szentelnek a probléma kérdésére, és céljuk, hogy több lehetőséget biztosítsanak mint amit a „rendszertől” kapnak.

Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja (továbbiakban MEREK) már 7 megyében is működik. A mozgássérült emberek rehabilitációjában és társadalmi integrációjának elősegítésében vesznek részt . A MEREK  komplex rehabilitációs szolgáltatásokat nyújt kliensei számára.  Ennek során figyelembe veszi az egyén szükségleteit és igényeit, emellett mind a rehabilitációs program kialakításában, mind annak megvalósításában a klienssel való szoros együttműködésre épít.

Az ellátás formái között megjelenik a bentlakásos rehabilitáció, melynek segítségével a vidéki lakosoknak, illetve a gondozásra szoruló  - súlyos fokban mozgássérült - betegeknek nyújt ellátást.

A rehabilitáció szolgáltatásai között szerepel többek között:

•       Mozgásterápia

•        Szociális szolgáltatások

•       Pszichológiai, mentálhigiénés szolgáltatás

•       Pedagógiai, fejlesztő pedagógiai szolgáltatás

•       Foglalkozási rehabilitáció

•       Személyi segítés

•       Egészségügyi szolgáltatások

Szeretném kiemelni a gyógytornász szerepét, aki kulcsembere a rehabilitációnak. Gyógytornászként is nagyon fontos tisztában lennünk mit jelent a tolószékbe került embernek a helyzete, milyen kiszolgáltatottságokkal jár, és hogyan tudunk a szakmai segítség mellett még erőt is adni a betegnek, hogy ne vessze el a hitet, hogy teljes értékű emberi életet lehet élni a sorscsapás után is.

Ahhoz, hogy a kerekesszékben a lehetőségekhez képest önállóak legyünk, a kerekesszékben ülő embernek fizikailag fel kell készülnie a kerekesszék használatára és olyan környezetet kell teremteni, amely a kerekesszék mozgását nem akadályozza.

A kerekesszékben ülő személy akadályozottsága a mindennapok tevékenységében alapvetően az érintett személy fizikai képességeitől függ. Ebben is döntő a karok-kezek működőképessége, és az ülő testhelyzet megtartásának képessége (izomerő és fogásképesség, ülés egyensúly megtartás és ügyesség' stb.). Kerekesszéket meg kell szokni, és ez csak fokozatosan lehetséges. A széket meg kell ismerni! Bele kell ülni székbe, és ki kell szállni belőle! Meg kell tanulni ülni az álló és a mozgó székben! Meg kell tanulni kezelni a széket, és helyet változtatni vele! Meg kell tanulni minden lehetséges tevékenységet elvégezni a székben, és ügyességet, edzettséget kell szerezni a rendszeres használathoz. 

Volt szerencsém nekem is kipróbálni a „gurulós járgányt” a külföldi gyakorlatom során. Nem menekülhettem a feladat elől azaz a fordulásokat, tolatást, rámpán felmenetelt, a padkán való felmenetelt, és a lépcsőn való lejövetelt, mely közel sem egyszerű mutatvány. Sokszor hátraestem, és szégyenkezve feküdtem a felfordított székben, majd sokadik esés után mind ezt megmosolyogva  sikerült a mutatvány.

Minden gyógytornásznak meg kell tanulni, és érezni kell ezt a mozgáskorlátozottságot!
 Sokszor annak ellenére, hogy már önállóan megtanulnak bravúrozni a kerekesszékkel a lebénult emberek, nehezen tudnak eljutni A-ból B-be. Budapesten, ahol mindenki rohanásban van a kerekesszékesek a saját tempójukban és a körülményeknek megfelelően tudnak közlekedni.  Végeztek egy rövid megfigyelést, hogy mennyi idő gyalog és kerekesszékkel átjutni az Astorián.  Gyalog mindössze 50 másodperc, míg ugyanez több mint 7 percet jelentett egy ügyes kerekesszékesnek. Nem kell mondanom, hogy az aluljárónál nem mindenhol vannak rámpák, illetve ami gondot okoz, hogy a járdán sokszor nem hagynak 1,5 m távolságot a felparkoló autósok, így nem férnek át a tolószékesek. Vigyázniuk kell továbbá, hogy a villamos síneknél ne akadjon be a kerék a gyalogátkelőn áthaladva. Számtalan akadályt lehetne felsorolni pl.: a vásárlás sem olyan egyszerű egy gurulósnak, ugyanis sokszor  már a bejutás sem lehetséges, mivel a forgó kapun nem tudnak  átjutni.

Vannak akik mindezek az akadályokkal megküzdve élik a mindennapjaikat, és kiszolgáltatottságot átélve ugyanúgy „gurulnak” tovább. Ők már megtanultak együtt élni ezekkel az új kihívásokkal, megváltozott lehetőségekkel.
Nem hagyják el magukat sem fizikailag sem lelkileg! Dolgozni járnak és ugyanúgy megtalálják az életben ami örömet jelent számukra, és élnek tovább azzal a jelmondattal, hogy:
„Akár azt hiszed képes vagy rá, akár azt, hogy nem igazad lesz!”